Az ígéretesen megmunkált földet azonnal fel kellett osztani! Sajnos egyik területnek sem lettem koronázott királynője, azonban spontántervezője mindenképp. Ezt az egészet nem kockáspapíroztam le - szégyen ide vagy oda. Mindig befolyásol ugyanis az aktuális növénykínálat, de éppúgy a kóbor gondolataim, amik hirtelenségükben zseniálisnak tűnnek. Szerencsére általában utólag is elégedett vagyok velük! Így alakulhatott, hogy ágyásszegélynek apró buxuspalántákat használtam, a veteményest pedig..., hajjjaj, de ne szaladjunk annyira előre!

Elsőként elhelyeztem a fókuszpontot. Egy átlagos kancsó, szemben a majdani várható ücsörgősarokkal. Egyben elválasztja a virágágyást és a veteményest, ráadásul még terveim vannak vele!

Aztán megemeltem, picurka dombot halmoztam alá a jobb látvány érdekében.

Bottal meghúztam az ágyás ívét, az ív mentén vájatot ástam, és kezdődhetett az ágyásszegély kiépítése! :)

Felálltam (nem könnyű ilyenkor, nem könnyű...) és gyönyörködő pillantásokat vetettem!

Az utolsó kép alján látható, hogy a kavicságyás szegélye kicsit megrogyott, kikorhadt a textil alól a fa. Persze, igaziból jó lenne kijavítani, de sokszor többe kerül a leves, mint a hús, így a szőnyeg alá söprés technikájával eltakartam. 

Ezután már csak a veteményest kellett körbekeríteni. Illeszkedve a zöld ágyásszegélyhez, nem építőanyagban gondolkodtam. A büdöske ráadásul igazi bio-riasztó jónéhány kártevő ellen! Megvannak tehát az alapok, egyre izgalmasabb az egész!