Nagyon sokat olvasni a fűszernövények termesztéséről, hogy hogyan kell ültetni, gondozni, szaporítani őket, de leginkább arról, hogy legyen, mert különben... szóval ez most egy ideje menő dolog. Nem is a szenvedélyt vitatom, amivel leszaggatja az ember a csokor akármit a készülő bármihez, hanem azt állítom, hogy vannak még olyan elvetemült fűszerkert-sznobok, mint amilyen én is lettem, merthogy szerintem is kell az, mint a csúcsidő, de hogy mikor is használtam utoljára onnan valamit?!?!?!
Jajaja, megvan. A snidlinget vagdostuk bőszen tejfölös túróba, jó sósan, nehogy teljesen egészséges legyen, aztán inkább néztük a szép lila gömbvirágokat rajta. 
A menta alapető kellék a nyári vendégségek miatt, kizárólag mojito, és még véletlenül sem mentatea készítése céljából. 
De persze kell a bazsalikom a szép fényes husi levelei miatt (semmibe nem tettem még, vagy ha igen, megbántam), kell oragano az olasz ételekhez (csak szárítottal dolgozom), divatos a lestyán húslevesbe (nyáron minden hónapra jut nálunk fejenként 0,01 dl forró húsleves, tehát jobban megéri eszkimónak napozóágyat tervezni, mint nekünk lestyánt tartani) és még sorolhatnám.
De olyan szépek, illatosak, és divatosak. Legyen hát...
...kicsi...
...vagy közepes, mint a szomszédasszonyomé
...vagy nagy, amiről számottevő mennyiséget lehet szüretelni.
A mi pizzánkon viszon senki se keresse a friss oregano-t, bocs, mi kiskuktákban vagyunk erősek! 
