A Bonanza annak idején feltehetőleg nem a kertekről énekelt..

Nehéz megmondani, én melyik típusba is tartozom. Abba, aki mindent maga akar megteremteni maga körül, és van kb. 120 aktív éve arra, hogy ősfás, mikroklímás kertje legyen, melynek minden apró kis szegletét maga igazította ki a képzeletbeli szögmérőjével, vagy abba, aki készen kap egy rakás korhadást, lomot, szemetet, ami alól élvezettel kapirgálja ki a régóta növekedő, fejlődő, érett kertet.

Átmenet persze van, naná, azt úgy kb. 25 éves korom óta tudom, hogy nem csak fehér és fekete van, hanem szürke is. Képzelhetitek, előtte milyen könnyű volt velem... :) 35 felett egyre gyakrabban érezni úgy, hogy csak szürke van, de rengeteg akár fehérbe, feketébe hajló árnyalattal - de ez nem igazán e blogba illő, no persze rendkívül emelkedett gondolat.

Ha a hitelfeltételek nem az új építésű ingatlanokat tették volna csak elérhetővé, én inkább régi ház-, régi kert-párti lennék. Férj nem. Tehát valószínűleg lenne egy régi házunk, egy régi, ám rendkívül ideges férjjel. Elkanyarodtunk megint...

Bárcsak már eleve kertészként születtem volna meg, akkor már 38. éve huzogatnám a gyomokat itt is, ott is, és igazán autentikus esszét tudnék ide rittyenteni a mindkét oldali miértekről! Na de nem így volt. Téged melyik képek inspirálnak jobban?