Szerelem, de egyelőre abszolút beteljesületlen. Amikor két gyerekkel beköltözik az ember az álmaiba, de történetesen az álmainak picurka kertje van, előveszi a fecnit, amire a kertépítés alapszabályait anno felkapirgálta, és bekarikázza az egyik legfontosabb passzust.
Abban a kertben, ahol gyerekek cseperednek (játszanak, szaladgálnak, labdáznak, bújócskáznak, anyjuk idegeire mennek, homokoznak, apjuk idegeire mennek, strandolnak, szomszédok idegeire mennek, hintáznak, mindenki idegeire mennek, csúszdáznak) nem javallott mérgező, illetve szúrós szárú, virágú, termésű növények ültetése.
Bakkerkanapé!!!! Többéjszakányi fontólóravevés után úgy döntöttem, mivel a kisebb is elmúlt három, egy azért csak lehet, mert azt a gyerek is megjegyzi, hogy naezazatilos, aztán még több éjszakányi meddőhányás után úgy döntöttem, hogy az a magyal legyen. Fájt a szívem a tűztövisért nagyon, ahogy az angyaltrombitáért is, aminek a lehullott virága mérgező, de a mérgezőek közül a borostyánnál maradtam. Nem kell rendkívül megijedni, a mérgezéshez többnyire reggel-délben-este kilónyi mennyiség elfogyasztása szükséges bundában, levesben, süteményben és palacsintában akár heteken át. Na de köszi, ilyesmi esetekben azért kockázatból legjobb a kevés.
Gyönyörű bogyók, kecses terebélyesedés, alacsony gondozásigény, ingyen madáreleség, és az összkép: pazar! És ahogy nézegetem mások csodás tűztövis-ültetvényeit, már érzem, hogy bizsereg bennem az újabb fontolóravevés, hiszen a kisebbik tavasszal már öt lesz...
