- csúnya, javítandó terület a gyepszőnyegen

- néhány darab jóminőségű gyeptéglácska

- olló, kés

- idegrendszer, mely megbízhatóan kezeli, hogy percenként átvágjuk a vakondhálót

- erős mérgesedés, melyet ököllel kívánunk kiverni magunkból.

A számbavétel után (ne mindenki az enyémbe lécci!!! :D ) szépen letérdelük, és a hibás területre fektetjük a szép szőnyegünket. Egyszerre a kettőt vágjuk késsel, ti. így egyforma lesz a luk és a töltelék szabása. Vagyis a késsel "körberajzoljuk" a felső réteget, értelemszerűen ha ágyás mellett vagyunk, a széleknél pedig igazítunk, a szegély vonalát követve a felső darabka elhagy némi alkatrészt.

 

A kivágott részről kikaparjuk a gyér füves talajt csutkáig (=vakonháló). Már itt rájövünk, hogy többet kéne sportolnunk. Alul egyenletes, jól eldöngölt föld legyen, nem árt némi trágyát rászórni. Itt épp egy fura alakú darabot illesztettem be, és utóbb még pótoltam némi kiegészítéssel, de egy idő után már nem voltam képes olyan kombinált feladatok elvégzésére, mint az időben, minden részletre kiterjedő fényképezés... előtte fektettem le kb. 10 nm gyepszőnyeget ugyanis... :D

 

Utána beillesztjük a puzzle-t, és a széleknél összesimogatjuk őket a láthatatlanságig, és most jön a kardio: a széleket ököllel nagy csapásokkal végigütögetjük.

 

Miután a pulzusunk ismét 300 alatt van: gyönyörködünk, és szórunk némi műtrágyát a területre, majd jól belocsoljuk. És pár napig erősen koncentrálunk a terület vízellátására! Ez minden...