Kipróbáltam. Nagyon hasznos volt ilyesmin gondolkodni, mondhatom, vállver, vállver. A valamelyik napi egész napos esőzésben kitettem a kütyüt a teraszkőre, hogy majd gyűjtse csak a csapadékot szépen és aggodalmaskodni kezdtem, hogy majd kifolyik felül, és miért is nem iszom több sört (egyáltalán nem iszom, csak dr. Szalai), mert akkor egész nyárra összegyűjtheném a locsolásra valót, vagy még két másik nyárra is.

Ismétlem, egész napos esőzés. Másnap bízva abban, hogy a hordót meg sem tudom majd mozdítani, rákészültem a hórukkolásra. Aha. Meg még egy aha, mert nagyjából egy és még egy fél deci ha összegyűlt benne, de lehet hogy csak belepisilt valaki a szomszédból...

Szedtevetteteremtette, na mindegy, majd jó lesz a közeli muskátlinak - gondoltam én. Hordó odakerült locsolóállásba, ám hirtelen megszakítottam a folyamatot, a hordó meg várt engem a tűző napon hogy bizonyítsa, milyen hasznos kis jószág ő. Megint aha. A 44 fok+páramentes környezet hatására az egész gondosan összegyűjtött eszencia szépen elillant, elpárolgott.

Bukta. Nulla lekvárral.