Még az ősszel kitaláltam, hogy csak úgy a földbe dugok pár levágott borostyán-ágat, aztán meglátjuk, hogy életben maradnak-e, avagy vízben kellett volna előnevelni őket. A válasz: talán. Voltak igen cudarul kinéző, koppra kiszáradt ágak, de szép, élettel teli hajtásokkal is találkoztam. Amit lehetett, azt megmentettem (nem sok), és most újabb túlélésért folytatott harc következik, ugyanis nem gondolom hogy kiskannából naponta locsolgatnám, így számítok újabb áldozatokra. A pöttyös leveles beteg ágaknak értelemszerűen menniük kellett, de ahol elég volt a metszés, ott nem szakajtottam ki gyökerestől az ágacskákat. Metszettem jót is, rosszat is, megfigyelés going on.