Kell néhány dolog biztosan. És gyorsan, lehetőleg tegnapra. Mindenre van idő, csak visszaszaladni a p*csamesszi boltokba nincs, szóval elő a fecnikkel, kockás füzettel. (Szegény férjem ismét a kardjába dől, de egy nyakkantott excelt nem készítettem semmiről, éljen a papír!)
Hamar ráébredtünk mi az, amire nem fogunk költeni - festékre, lakkra, pácra. Én ugyan istenuccse' elképzeltem, ahogy a lenyugvó nap fényénél mázolom éppen az utolsó keresztlécet a raklapokon, ami már természetesen tökéletesen simára van gyalulva (szintén aznap, szintén én), és mosolygok (szintén aznap, szintén én) és mivel pillantásra száradó festéket sikerült beszereznem, még hamarjában össze is rakom a kanapé vázát (szintén aznap, szintén én). JÓÓÓÓÓ REGGGEEEEEEELT, DING DING DING DING DING!!!!!
Férjem: miért akarod lekenni?
Én: (magamban: hát hülye ez, hogy-hogy miért?) : hogy mondjuk ne rohadjon szét, ha alulról nedvesség éri (fedett részen van, de nagy zuhénál alulról kaphat vizet)
F: mennyi volt a 9 raklap?
Én: 10 000...
F: Mennyi lenne csak a festék?
Én: Csillió meg még hatszáztíz Ft... (magamban: hát hülye vagyok én, hogy-hogy nem tudok számolni?! de a férjem kegyetlen, folytatta :))
F: Mennyi idő alatt lennél kész? Mennyit keresnél azalatt az idő alatt?
Én: (amikor már benne vagy a ketrecben és érzed, hogy nem tudsz kijutni, de még büszkén próbálkozol...) : pár óra... mondjuk ... tízmilliót?! :)
F: Aha... Szerintem hagyd a pékbe, és ha két év múlva tényleg szétrohad, hát majd veszünk 3 db új raklapot alulra!
Tanulságok: Ő nem hülye. Én de.
A következtetések levonása után a bútorlábról is letettem. Mit csúszkáljon az a raklap, elvégre nem korcsolya?!
No így kerestünk egy nagy csomó pénzt, irány elkölteni! :)
Kell szivacs. Ez a mi 200x240 cm-es L-alakunk estében kb. 20 000 Ft volt házhoz szállítással - a megrendelés véglegesítésétől számított 48 órán belül itt is volt - 8 cm vastag szivaccsal számolva. Sok helyen lehet méretre vágva rendelni, én ár alapján döntöttem, meglátjuk, hogy muzsikál majd. Direkt nem egy L betűt vágattam, hanem két téglalapot, valahogy majd tárolni is kell a jószágokat. És akkor ki kellett gondolni, hogy mitől nem megy majd szálka a lábunkba! Folyt. köv. ;)
