Volt before kép is, de nem találom. Egy törött szögletes cserépben ébredezett az árnyékliliom a maradék bontott tégla szomszédságában még tavasszal. Gondoltam legózok egyet. Fotón most mutat jól, hogy virágzik, és kinyúlik a cserépből. Azért majd idővel átültetem... :)

Tele a mező lándzsás utifűvel. Amilyen idő lett megint, gondoltam elszórok egy kis cukrot, köpök egyet és pikk-pakk kész a szirup télire :). A meleg azzal jár, hogy a mező a tavaszi szép zöld színét fakósárgára cserélte, és azzal, hogy a parlafgű rettenetes terjedelemben tud nőni. Fura, hogy mióta itt lakunk, nem vagyok allergiás, pedig előtte minden év augusztus 19-én bedurrant a fejem, és úgy maradt kb. egy hónapig. Ez megerősíteni látszik, hogy az allergia lelki eredetű betegség, és mivel én ezek szerint a helyemre kerültem a pesti belvárosból, nekem elmúlt. Kopp-kopp-kopp, azért minden évben rajtam van a frász, hogy előjön-e megint.

Nem tudom hány bírsághatározat születik az idén, és hány helyen lesz kényszerkaszálás. Nálunk elég vacak a helyzet a terület katyvaszos tulajdoni viszonyai miatt. De van jó példa is!

Van aki nyír és van aki nem. Pont mellettünk pl. pont igen...

Hétköznaponként sajnos kb. így néz ki. Na jó, söprés utáni levélkupac nélkül.

Általában semminek sem tudunk az utóéletéről. Létrejönnek fantasztikus dolgok, készülnek nyálcsorgató fotók, és jóóól benne maradunk az elégedettségben/irigységben - ugye attól függ, melyik oldalon állunk. Hát én lerántom a leplet, szó szerint is sajnos.

A zárt, sötét, hűvös sarkokat nem csupán az emberek keresik a kánikulában, hanem a pókok is. Nem vagyok már pesti lány, nem arról van szó, hogy kényelmesen ücsörögve, kávét szürcsölgetve meglátok egy pókot és sikítva elrohanok, de az hogy gyakorlatilag minden mozdulatra, huzatigazításra előbújik valahonnan egy nagyobb példány, az nagyon undi tud lenni.

Vannak aztán direkt ide szaporodók, talán sáska? Két pici világoszöld csíkszerű izé volt benne. Mondjuk le a kalappal, igazán arabos ez a kis szaporítóköcsög...

A puha, kényelmes fekhelyet pedig a macskák is szeretik. Azok a macskák, akik szőrösek. Azok a szőrös macskák, akik mezőn járnak, és szőrt, és mezőn összegyűjtött növényrészecskéket hagynak maguk után. Ne akarjatok fotót!

A dekorcuccokat eleve úgy terveztem, hogy elpakolom majd, a szél nagyon tud itt fújni a beépítetlen mező miatt, így a hangulati elemek újságpapírba csomagolva várnak a sorukra a nagy ládában.

A délután kiheverek egy kávéval-idea szertefoszlott, még szerencse, hogy életemben nem hevertem ki egy kávéval sehova, mert ha ilyesmi eszembe jut, már dugom is be a vasalót, vagy készítem a felmosóvödröt - nem fér bele nekem a here-vere. De ez akkor sem jó így.

Mindezek miatt folyamatosan biokillezés van, huzatmosás volt, és most szinte minden a ládában várja a következő fellépést. Mert ilyenfajta előkészületekkel talán egy-egy estére azért hagy minket is szórakozni az élővilág...

Nincs profi fotógépem, de igyekeztem. Lényegét tekintve tök jó, alkalmi stylistkodásomat tekinte viszont hátrány, hogy ez egy nagy vendégség apropójából rendbe tett sarok, így nem nagyon volt idő szanaszét fotózni, inkább a kávés csészéket, bögréket pakolásztam a sokadalom megérkezése előtti percekben. Így lehet, hogy - minő lúzerség - pont olyan szögből fotózott kép nincs is, mint amilyen az első volt. Azért remélem jól látszik a különbség! :) És igen, kitüntetem magam, kettőből kettő nem szokott összejönni. Hogy mire gondolok? ITT elolvashatjátok.

Ez így mindenestől pár tízezer forint volt, tehát attól, hogy DIY valami, még kicsit sincs ingyen, mégis költségkímélő üzemmódban nyomtuk, és ha valakinek van otthon sok arabos cucca, ez lehet kevesebb is, ugyanis a kiegészítők adják a költségek felét. Na igen, arabos.

Hogy miért is pont arabos lett? Felmértem, milyen anyagaim vannak itthon, mert egy hangulatos terasz eszi a textilt. Semmiféle stílustartó megoldás nem jöhetett szóba, be kellett kalkulálni a sokszínűséget, a kopottas hatást a szőnyegek, és a régebbi, több mosáson átment anyagok miatt. A pados, támla nélküli szerkezet elviselne más stílust is, talán majd jövőre... :D

Sok munka volt ezzel a kis szeglettel, de újra ezt az utat választanám, nem totyognék be egyetlen áruházba se valamilyen típusgarnitúráért (ami árban egyébként többre jönne ki). Van akinek az jön be, nekem nem. Köszönöm a bátorító hozzászólásokat és a héten tapasztalt kiemelt figyelmet, mindenkinek jó hétkezdést kívánok ezen a forró keddi napon! Rettentő sok kép jön...

A ma bemutatott képek már nagyjából tükrözik, hogy milyennek képzeltem a kis szegletünket. Hiányoznak még a szőnyegek, a fények, a csillivilli mécsesek, dekorcuccok, de ezeket nem akarjuk kint hagyni éjszakára, meg hát holnapra is maradjon valami :). Napközben talán meg tudom mutatni a végleges eredményt, de az abszolút kész-érzést csak a lehulló sötétségben felvillanó lángok, fények, a kesudiós zacskók csörgése, az egymáshoz koccanó borospoharak adják majd. Ezeket nagyon várom. T-24...

Az álmennyezet a régi ágytakarónk a bordó háló-korszakból. A négy sarkára fémkarikát varrtam, a férjem pedig felfúrt négy kampót. A sárga ágytakaró a felesleges szivacsdarabokat rejti támlaként. A párnák régiek, ma új huzatot kaptak.

Azért nem minden részletre vagyok büszke. Kicsit félek is, hogy jön a gányóra-leolvasó, a barna párnákon fehér cipzár van - egyszerűen nem volt más itthon. De ez a majdnem kész, majdnem tökéletes állapot is elégedettséggel tölt el.