Kell néhány dolog biztosan. És gyorsan, lehetőleg tegnapra. Mindenre van idő, csak visszaszaladni a p*csamesszi boltokba nincs, szóval elő a fecnikkel, kockás füzettel. (Szegény férjem ismét a kardjába dől, de egy nyakkantott excelt nem készítettem semmiről, éljen a papír!)

Hamar ráébredtünk mi az, amire nem fogunk költeni - festékre, lakkra, pácra. Én ugyan istenuccse' elképzeltem, ahogy a lenyugvó nap fényénél mázolom éppen az utolsó keresztlécet a raklapokon, ami már természetesen tökéletesen simára van gyalulva (szintén aznap, szintén én), és mosolygok (szintén aznap, szintén én) és mivel pillantásra száradó festéket sikerült beszereznem, még hamarjában össze is rakom a kanapé vázát (szintén aznap, szintén én). JÓÓÓÓÓ REGGGEEEEEEELT, DING DING DING DING DING!!!!!

Férjem: miért akarod lekenni?
Én: (magamban: hát hülye ez, hogy-hogy miért?) : hogy mondjuk ne rohadjon szét, ha alulról nedvesség éri (fedett részen van, de nagy zuhénál alulról kaphat vizet)
F: mennyi volt a 9 raklap?
Én: 10 000...
F: Mennyi lenne csak a festék?
Én: Csillió meg még hatszáztíz Ft... (magamban: hát hülye vagyok én, hogy-hogy nem tudok számolni?! de a férjem kegyetlen, folytatta :))
F: Mennyi idő alatt lennél kész? Mennyit keresnél azalatt az idő alatt?
Én: (amikor már benne vagy a ketrecben és érzed, hogy nem tudsz kijutni, de még büszkén próbálkozol...) : pár óra... mondjuk ... tízmilliót?!  :)
F: Aha... Szerintem hagyd a pékbe, és ha két év múlva tényleg szétrohad, hát majd veszünk 3 db új raklapot alulra!

Tanulságok: Ő nem hülye. Én de.

A következtetések levonása után a bútorlábról is letettem. Mit csúszkáljon az a raklap, elvégre nem korcsolya?!

No így kerestünk egy nagy csomó pénzt, irány elkölteni! :)

Kell szivacs. Ez a mi 200x240 cm-es L-alakunk estében kb. 20 000 Ft volt házhoz szállítással - a megrendelés véglegesítésétől számított 48 órán belül itt is volt - 8 cm vastag szivaccsal számolva. Sok helyen lehet méretre vágva rendelni, én ár alapján döntöttem, meglátjuk, hogy muzsikál majd. Direkt nem egy L betűt vágattam, hanem két téglalapot, valahogy majd tárolni is kell a jószágokat. És akkor ki kellett gondolni, hogy mitől nem megy majd szálka a lábunkba! Folyt. köv.  ;)

Vagy valami olyasmi. Régi kattanásom egy arab terasz. Arab nekem = heverészős helyek, ilyen-olyan színek, rengeteg fény, kényelem, egy kis glamour. 

Biztos ismertek olyan embert, aki ha nem csinál meg valamit azonnal amikor az eszébe jut a nagy ötlet, talán sose csinálja meg. Ha nem, bemutatkoznék: Dóra vagyok, azonnal cselekvő, de ha nem, halogató. Ilyenkor valami nagy lendület kell a fonal újrafelvételéhez.

A terasz tavalyelőtti ötlet. A raklapokat tavaly beszereztük. Hát ja, a hajunkat nem vitte le a szél a nagy lendülettől! :) És most vasárnap vendégség lesz nálunk. Eddig is volt sok vendégség, szerencsére sok barátunk van, de hideg volt, mégpedig pont mindig annyira, hogy lábrázást kaptam a gondolattól hogy kint legyünk, vagy valakinek épp nővére született és pont nem értünk rá :) - lényeg az, hogy egész eddig Pató Pál röhögcsélt a vállamon. Na de most!!!! Pár napunk van (ezek hétfői gondolatok), hogy csodát csináljunk. A héten a férjem utazik, igaz nem hosszú időre, ha jól számolom három gyerekem van, az egyik alig múlt fél éves, rengeteg határidős munkám van - nincs is jobb, mint egy óriási terasz-projekt, hát nem???

Innen indultunk:

Hogy utolérjem az életet, ma még jövök, illetve sanszosak a pillanatképek a FB-oldalon, de nem ígérek semmit, azt viszont betartom! :)

A veteményesekbe sok esetben melegen ajánlják a hagymaféléket biovédekezés céljából. Nagyon leegyszerűsítve: mivel a hagyma büdös, jól elkerülik a kártevők.

De vannak, akik pont a hagymaféléket szeretik.... böööö

Kristófnak elege lett...

Elég fura, hogy a kerti DIY-dolgok rettentő nagy százaléka a fűszernövényekhez kapcsolódik. Mindenki ültessen azt, de lehetőleg ne csak úgy simán, hanem kelljen hozzá építeni valamit, jelölje azt valamivel hogy elültette, aztán ültesse át, készítsen neki magaságyást, nevelje kaspóban, vigye be a konyhába, és kb. még 5 satöbbi. Tuti, hogy a fűszerkertet akarók nagy része amúgy ha azt mondom lestyán, azt mondaná kedves egészségemre, és egyébként is, ha az emberiség ennyi fűszernövényt zabálna, mint amenyi zúdul a netről, mindenki bazsalikom illatút fingana. De nem teszi. Mérgelődés OFF.

Szóval táblafestékre is nagyrészt azért van szükségünk - csak hogy tudjuk - hogy fűszernövényesdit játszhassunk.

Azért szerencsére találtam mást is! Kerti partikon, összejöveteleken is használhatjuk.

De egész egyszerű Isten hoztott-feeling is varázsolható vele.

Azért nekem az előző bejegyzésemben szereplő krétás fal még mindig a kedvencem...

képek forrásai:
emerald-eyes.tumblr.com,
hollybethorganics.com,
homemadecrap.com,
knickoftimeinteriors.blogspot.com,
mamaskram.blogspot.ru,
moredesignplease.com,
simplysouthernwedding.com,
etsy.com

Jön a nyár. Előtte meg a remélhetőleg esőmentes, de egyre biztosabban szép idős hétvégék. Az egész kicsik nagyjából mínusz negyven fokig dörömbölnek hogy kint lehessenek, de a nagyobbakat már van, hogy noszogatni kell. Lehet hogy mert itt a kert, ami bármikor rendelkezésre áll, valahogy nem vonzó annyira a friss levegő, pedig nagynak-kicsinek az egyaránt kell. Én panel-lakótelepen nőttem fel, és ahogy emlékszem, nagyon szerettem lent játszózni', az meg a non plus ultra volt, hogy egyedül átmehettem a másik játszóra, ahol nem láttak az erkélyről se a szüleim - jóllehet akkoriban még a nagy függetlenségigényem abban merült ki, hogy immár nem látható helyszínen susmorogtam fiúkról, barinőkről, matekdogáról.

Az akkori, mai szemmel kicsit se biztonságos játszótereken fürtökben lógtak a gyerekek a rakétán, a gömbön, és mindig sorbanállás volt a mókuskeréknél. Szerettünk a szabadban játszani. Ennek nyilván oka az is, hogy nem volt éjjel-nappal tévé, azt se tudtuk, hogy mi az a számítógép, és nem volt fejenként 27 barbink/kukaszörnyünk. De ebbe ne is menjünk bele!

Ami az én gyerekkoromból sem maradt ki, és ma is népszerű, az pélául a krétával rajzolás. Hozzáteszem, régen ritka volt az igazi kréta, hosszas keresgélés után azonban akadt olyan kő, aminek az élével lehetett vagánykodni az aszfalton.

Ha azt találjuk ki, hogy ma márpedig a büdös kölyök rajzoljon krétával, kezdük ezzel a programot; előtte keressünk közösen olyan kavicsokat, amilyenekkel annak idején mi művészkedtünk. Ez jó, mert a tapasztalat máskor is jól jöhet, no és addig is együtt vagyunk!

Aztán hajrá! Életkornak megfelelően lehet firkálni, figurát rajzolni, vagy művészkedni. Az én lányom ez utóbbit kultiválja.

A kréta remek "alapanyag" más játékokhoz is, úgymint ugróiskola

biciki/motor pálya"építés"

bármilyen egyszerűbb asztali társasjáték kinti változatának megalkotása

de akár öltöztető babákat is rögtönözhetünk vele.

Még mindig a földön maradva, remek nyári fotókat készíthetünk, tényleg csak a fantázia szab határt

És a szuperstílusos verzió: egy egész kinti táblafal. Ez nem olcsó mulatság, de garantált az állandó siker, remek iskolásdi-kellék, vagy eredményjelző válik belőle bármikor. Csak kell egy szabad fal... na az nálunk nincs!!! :)

És ha elfogyott a kréta, és messze a bolt,  vagy épp nem lehet kapni (higgyük el, van ilyen!!!) Virág a fantasztikus blogján ITT erre is ajánl megoldást, ti. hogyan is készíthetünk házilag! Ezt akkor is érdemes kipróbálni, ha amúgy van otthon, egy újabb kaland a gyerekeknek.

És hogy mit lehet kezdeni a kertben a megmaradt táblafestékkel, krétával?! Hamarosan mutatom. ;)

(források a képekre kattintva elérhetők)