Az előkészített ágyásokba nem kunszt ültetni. Azért az mégis nagy szó, ha egy gyerek hajladozik. Márpedig mindenki a saját kiskertjéért felel. Nálunk ebben Kristóf a lelkesebb. Ő a beültetés után még kaviccsal végigrakta az öntöző útját is. 

Kristóf kertje:

Petra kertje:

És az enyém:

És bár ez a kezdetleges állapot - már most egész mást mutat a dolog - azért rögtön szerződtettünk egy parkőrt, aki a fűszernövényeknek ítélt ládát más sorsra szánta. :)

Ősszel mutattam, hogy a császárfa gyökere mennyire fellökte a talajt, és hogy ezzel valamit kezdeni fogunk. Koratavasszal meg is érkezett a szakértő segítség, és felgönygyölítette a gyepet az adott részen, majd ásólapáttal megpróbáltak "keresni".  Ez azt jelenti, hogy néhány helyen megdöfködték a talajt abban bízva, hogy beleakad a gyökérbe, amit akkor meg lehet picit fodrászolni. Arra számítottunk ugyanis, hogy azonnal, a felszínhez közel rábukkanunk. Nem így lett. Nagyon nem mertünk tovább szurkálódni, nehogy hazavágjuk az öntözőrendszert. Nem volt más megoldás, a már felgöngyölített gyep alól a nem csak nézelődők (én) kikotorták a "felesleges" földet, és visszasimítottk a gyepet.

A gyep így megint vízszintbe került, könnyebb nyírni, bár nyilván a nyílásoknál öntözni-fűmagozni kellett - azóta szinte rendbe is jött.. A fa törzse továbbra is ferde, de a metszéskor ezt figyelembe véve igyekzetünk a súlyponton alakítani. Kipróbáltam egy teleszkópos Fiskars ágvágót - hááááát, szuper egy szerszám, aligerővel én magam is metszettem éghez közeli ágakat. :) Mivel átültetni nincs hova ezt a kis fánkat, és szeretem is a látványát az étkezőből kibambulva, a helyén maradt, és igyekszünk a kerítés túloldalán is öntözni a gyökereit, ugyanis lehet, hogy az egyoldalú öntözéstől csinált nekünk puklit a talajba. 

A körtefa is erős metszést kapott, de a cseresznye már virágban volt, őt majd jövőre alakítjuk, mert van egy-két befelé növő ág.

Még az ősszel kitaláltam, hogy csak úgy a földbe dugok pár levágott borostyán-ágat, aztán meglátjuk, hogy életben maradnak-e, avagy vízben kellett volna előnevelni őket. A válasz: talán. Voltak igen cudarul kinéző, koppra kiszáradt ágak, de szép, élettel teli hajtásokkal is találkoztam. Amit lehetett, azt megmentettem (nem sok), és most újabb túlélésért folytatott harc következik, ugyanis nem gondolom hogy kiskannából naponta locsolgatnám, így számítok újabb áldozatokra. A pöttyös leveles beteg ágaknak értelemszerűen menniük kellett, de ahol elég volt a metszés, ott nem szakajtottam ki gyökerestől az ágacskákat. Metszettem jót is, rosszat is, megfigyelés going on. 

Eredetileg vessző, vagy deszkakerítést szerettem volna. Már úgy kinéztem a Kertész leszek című sorozatból még a konkrét formát is, hogy teljes csapásként éltem meg, mikor zöldkerítést tukmáltak rám, konkrétan a loncot. Az illatát tekintve kedvezőbb ez a verzió, és jó volt nézni ahogy kúszik, kevésbé volt jó hajtogatni kb. nap mint nap az első időben a hajtásokat a drótkerítés négyzeteibe. De akkor már itt volt, nem volt mit tenni. Időnként kifejezetten gyönyörködnivaló volt, máskor idegesítően uralni akart mindent. Utóbbi nyáron növekvő pocakkal túráztam át az országot a Nagyokkal, mondván, ki tudja ezen a nyáron egy babával mit bír el majd a nyári szünet. Mikor pedig beköszöntött az iskolaidő, a finishbe értem, mindenhez volt ingerenciám, csak a kerthez nem.

Így lehet, hogy tavaszra rettentő mód fojtogató lett a lonc a többi növény számára. Szabályosan kinőtte a kerítést. Erőteljes, brutál metszésre volt szükség, és most azok a növények is látszanak, amik eddig az életben maradásért küzdöttek. Szegény aranyvessző, hálás vagyok hogy nem adta fel. Sok fényhiányos cserje "került elő", az orgona is klasszikban nyomja, alul kopasz, csak felül leveleskedik. Ezek kb. három hetes képek, úgyhogy lassan iszkiri van, nyírni kell megint.

Ha már így felszabadult a terep, nekiálltam ágyást tisztogatni is. Nem mondanám, hogy feleslegesen... :)

Évek óta nem veszek barkát, évek óta nem csinálunk tojásfát. Egyrészt mindig van valami - szeleburdi aprógyerek, terhes vagyok, épp költöztünk - másfelől míg az én kedvemre egy ilyen húsvéti asztal való pl. az otletes-otthon.hu-ról:

addig a férjem szerint az ideális húsvéti teríték :)

(fotó: robinagyker.hu)

 De hogy valami mégis legyen, mostanában a császárfa ad otthont a húsvéti buzgólkodásunknak. Amúgy ilyenkor tetszik a legjobban, a levelei ilyenkor olyanok, mintha nagy virágok lennének csak a fán.

Aztán jött Pettike és a fából díszlet lett.

Szép ünnepet mindenkinek!