A japán lonc. Amikor tavaly bedugtam a földbe a kis csenevész vesszőket, már arról álmodoztam, hogy majd kb. Csipkerózsika kastélyát körülölelő zöld falként szeparálnak le minket a mezőről, aminek a közepén épült a házunk. Pedig éppcsakhogy kilátszódtak a kerítéstagoló rudak mögül...

Túl sok szomszédunk azóta sem lett (hiába, válság van), de az örökzöld élő paraván szépen alakul. Egy év telt el...

A virágai különlegesek, és ahogy elsétálok a kerítés mellett kint is, bent is, annyira, de annyira finom illatuk van!!! A virágon épp egy másik rajongó. Öööö, loncszívó pók?

A kategorizálás abszulút megfelel, egyre csak fel, csak fel, csak felfelé tart. Teszi ezt akkor is, ha szándékosan lefelé futtatjuk.

Mi drótkerítést kaptunk a házhoz, ami jó támasza az ilyen dinamikusan növekvő növényeknek, mindig kéznél van az akasztó, bújtató, támaszték, nem kell fakerítésre szögelni, futtatórácsot beszerezni, téglakerítést megfúrni, stb. A drótkerítésnek sok hátránya is van, melyekről majd "A drótkerítés hátrányai" címmel valószínűleg többezer oldalas feltáró jellegű művet alkotok. Vagy nem.

Komolyra fordítva: szemezgettem a vesszőkerítéssel, nagyon tetszik! Aztán gazdasági megfontolásokból nem került rá sor, és mikor megeredni kezdtek kis törtetőim, már egyáltalán nem bántam. Mire a vesszőkerítés elhasználódna, nekem gyönyörű élő, zöld-kerítésem lesz, és szipókázhatom a parfümillatot (sok parfüm alapanyaga amúgy, most már értem, miért is szerettem anno annyira a Chanel Allure-jét).

A teendő vele tehát annyi, hogy érdemes az ég felé nyújtózkodó puha kis nyúlványokat szelíden visszaigazgatni a föld irnyába. Na és ezt kb. kétnaponta. Azért nem írtam, hogy naponta, hogy még legyen ember, aki loncot vesz, mert most úgy tűnik, sok vele a macera, pedig ez minden. És igazából ez is csak amiatt fontos, mert alul hajlamos a felkopaszodásra, hiszen minden energiáját az új hajtásokba tömöríti, de ha alul is vannak új hajtások, egyöntetű zöld kerítésünk lesz.

Szép akkor is, ha csak fent burjánzik, de tuti agyérgörcsöt kapnék a kopasz részek mögül bekandikáló érdeklődő típusú sétálóktól. Higgyük el, van ilyen. Tehát ha szereted az embereket, ne törődj a hajlítgatással, ha a loncot szereted, akkor  ó de! :))).

Forrás

Nagyon sokat olvasni a fűszernövények termesztéséről, hogy hogyan kell ültetni, gondozni, szaporítani őket, de leginkább arról, hogy legyen, mert különben... szóval ez most egy ideje menő dolog. Nem is a szenvedélyt vitatom, amivel leszaggatja az ember a csokor akármit a készülő bármihez, hanem azt állítom, hogy vannak még olyan elvetemült fűszerkert-sznobok, mint amilyen én is lettem, merthogy szerintem is kell az, mint a csúcsidő, de hogy mikor is használtam utoljára onnan valamit?!?!?!

Jajaja, megvan. A snidlinget vagdostuk bőszen tejfölös túróba, jó sósan, nehogy teljesen egészséges legyen, aztán inkább néztük a szép lila gömbvirágokat rajta.

A menta alapető kellék a nyári vendégségek miatt, kizárólag mojito, és még véletlenül sem mentatea készítése céljából.

Forrás

...vagy közepes, mint a szomszédasszonyomé

A mi pizzánkon viszon senki se keresse a friss oregano-t, bocs, mi kiskuktákban vagyunk erősek! 

Az IKEA nálam mindig tuti nyerő volt. Uncsi vagy nem, sokáig szinte onnan éltem, rendezkedtem. Igaz, tizenöt-húsz éve (Úristen!) még nem volt ennyire trendi lakberendezni, nem volt ennyi lehetőség mint manapság. Az osztálytársak lakásaiban volt a Réka-Ikon kombináció (nálunk pl.), a koloniál bőrgarnitúrával (keveseknél, de minek), vagy a parasztpados étkezős stílus (gyerekként szuperszimpi egy ilyen padon gunnyadni).

Bezzeg mikor bejött az IKEA! Emlékszem, minden katalógusában volt egy berendezett terasz, egy hatalmas növény, vagy színes textíliák, amiket mint nyári termékeket reklámoztak, volt olyan év, hogy külön kert-terasz katalógust adtak ki, amelyet nézegetve azonnal kedvem támadt a panel erkélyéből trópusi esőerdőket megszégyenítő mini-Paradicsomot varázsolni.

Minimális reklám idén is volt (de hol is?), és megkívántam ezt-azt.

 

 

Hamarosan szülinap lesz nálunk. Jelenleg a legnagyobb probléma arra rávenni a hatévest, hogy ne akarja megosztani ezt a jeles eseményt mindenkivel, a kukással, na meg a többiekkel. A másik neuralgikus pont az ajándékozás. Ááááá, már rég beszereztünk mindent (mindhármunktól egy-egy csomagocskát kap). De azért felmerül a kérdés, milyen ajándékra számíthatnak a minikertészek egy megrögzött KreatívKertésztől? 

 

A kertészkedés alapvetően nem olyan munka, amit hosszú körömmel, tűsarkúban, kosztümben végezhetünk. A tűsarkúról valóban mindenkit lebeszélnék, a kosztümért is kár, de a körmünk igenis lehet ápolt, a kezünk bársonyos, illatos.

Én eldobható gumikesztyűben dolgozom, nekem bevált, egyedül rózsametszés, és egy-két örökzöld-ágyás tisztogatása közben szoktam újra és újra átgondolni az egyenruhámat, de aztán mindig ennél maradok. Így érzem igazán a földet, a gyökeret, amit ki akarok szedni, a gilisztát, amit arrébb akarok dobni, az elhullott levelet, amit össze akarok gyűjteni. Na igen, de így a kezem felváltva pállik be és szárad ki, és van kefével súrolva, úgyhogy én nyáron többet kenem a kezem, mint télen, és három hetente járok generál köröm- és kézfelújításra. De igenis meg lehet csinálni..

..merthogy IMÁDOM az epret - gyerekek miatt jut is minden fél kilóból 3 szem - és természetesen van a kertben is, de most hogy már visszavonhatatlanul letermett, megálmodtam a kezemre.

Gáz lenne, ha a karfiolért lennék ennyire oda.. Zöld-fehér köröm.. brrrrr!