Tegnap délután kisütött a Nap. Fura, hogy ennek hírértéke van júliusban, nem? Ez olyan, mintha a cukiban rettentően csodálkoznánk azon, hogy tök hideg a fagyi. Na de mit lehet tenni? A forintárfolyam lassan stabilabb, mint az időjárás. A növények épphogy kiheverték a hőséget, Vihar Apó több napon át erőszakolta meg a kertemet. Csak semmi vizualitás! Ez nem 18+-os blog...
A napsugarak felbátorítottak, hogy fényépezőgépemmel kimerészkedjek állapotfelmérni.
Ha rajtam múlna a világ jövőbeni paradicsomfogyasztása, azonnal leradírozhatnám az étlapokról a pizzát, spaghettit, stb., mert a fél méter magas, duplán karózott, ápolgatott tövek felének már sanyi. Ellenben a másodvetésű borsó aprócska terméseinek semmi baja nem esett.
A petúniák egy része őrült boldogan kúszik ki a virágtartóból (imádom ezeket a virágokat!!!), de van olyan is, amelyik köszöni, kispadra ül. Az árvácska szintúgy. Egyik él, másik hal. A sárga szemű málnának sírkő, áldás, visszavágás, a piros szeműnek serleg, lassan át akar vedleni folytontermővé.
A babérbokrok gyönyörű terméseket hoznak, a muskátliról az összes virágot leverte az eső, (szedegsse a szirmokat a jégesőfelhőt rázó, nem normális, tutira bedrogozott kerub!), csak egy maradt hírmondónak. A lonc törtet tova, a fűszerdézsám egyenesen fellélegzett. A múltkor mennybe menesztett petrezselyem mindjárt fel is támadt, fütyül a Húsvétra, ő most akart főnixmadarat játszani (úúúúúúúú, totál kavarás!).
A jómúltkorjában megmentett árnyékliliomok csigarágta, kiszáradt levelei büszkén nyújtózkodnak felfelé, magához tért minden tő; a levendula, ami nem kifejezetten vízparti (pardon, vízpárti): gyönyörű. Az esős napok egyértelmű vesztese a csillagfürt. Szegény, hamarosan kisebb lakásba költözik, cserépbe menekítem, hátha.
Na és mit is jelent még az eső? Örülök, hogy meghozta egyesek étvágyát... A genyó hernyóról nincs képem, csak arról, amit végzett.
