Se zabunk, se búzánk, és nem szerene szaporodni és bokrosodni semmi, csak jó lenne megúszni a további rothadást. A paradicsomtövek gyakorlatilag eutanázia-közponként működnek, érlelik, pirosítják a termést, majd a bokor maga elvégzi a repesztő, rothasztó folymatot, végül lekapcsolja a gépről a betegeket. A földre hulló pacsmagnak a csigák rendkívüli módon örülnek, idén ők voltak a legtöbben. Minden évnek van ugyanis kártevője, bosszúsága, 2014 a házas és hajléktalan csigák éve a kertben.

A napi fitness megvan mondjuk, a dézsákból ki kell öntögetni az összegyűlt vizet, de mindig izgulok, hogy a csutkára átázott anyagcserepek meddig bírják még.

A fák, nagyobb bokrok, örökzöldek erőteljesen vigyorognak a három hónapja tartó ősz miatt, de a kicsiknek nem sok jutott a pompázásból. A szürkének ötven, a zöldnek ötvenezer árnyalata van, de jelenleg csak ezek mutatkoznak a kertben, sehol a színorgia. Elrohadt petúniák, muskátlik, hagymások, ilyen-olyan apró virágok emléke dereng, és csak szó szerint néhány foltocska bukkan fel itt-ott nálunk. Megtépázott kis túlélők következnek.