Gyerekként semmi értékelhető nincs az őszben. Sehol egy megveszekedett Télapó, vagy Nyúl, és ha nem pont őszi hónapban pottyantunk e világra, még gyertyafújást sem várhatunk. Az ovi és iskolakezdés okozta endorfinhullámvasutazást némileg megszelidíti a gesztenyekeresgélés és a bábuk készítése, bár a ma felnövő gyerekeknek ez csupán egy szórakozás a sok közül - szerencsére tapasztalatom szerint a legobarlangban élő bakugan-harcosok is nyitottak ilyesmire - nekünk annak idején hosszú ideig valóban A játékaink voltak a kis pálcikások. Akárhogy is, ha egy gyereket megkérdezel, melyik a kedvenc évszaka, szinte kizárt, hogy az őszt válassza.
Az őszt értékelni később tudjuk csak, ez olyan lehet mint a krizantémoknál, meg kell érni az őszhöz is. Hogy gyönyörűnek lássuk, hogy akarjuk látni a természet változásait, hogy csukott szemmel fel tudjuk idézni az erdei avar illatát, mert amikor csak lehet, szaglásszuk a friss őszi levegőt.
Napsütést, színesen pergő faleveleket, termoszból csurranó forró teát és kockás konyharuhába csomagolt, fahéjas-almás pitét kívánok mindannyiótoknak egy jó kis hétvégi kiránduláshoz!
