Nem, nem és nem kell, és nem is lehet mindig mindenben a legtöbb munkával járó, ám kétségkívül legtakarékosabb módját választani a kertészkedésnek. A városi kertészkedésben legalábbis nem. Azt értem ezalatt, hogy a vidéki lét részeként fenntartott giga-veteményesekben fel sem merül, hogy palántákkal indít az ember. Sokszor még magot sem vesznek, hisz maradt szaporított tavalyról.

Van, hogy a kert mérete nem engedi, hogy kész virágokkal ültessük be, muszáj olcsón megoldani egy-egy kertrészlet kérdését. Szintén anyagi oka lehet annak is, ha a kívánatos méretű helyett csak feleakkorát veszünk valamiből.

A kertrendezésben tipikusan nem ciki segítséget kérni. Attól még igazi kertbolond lehet valaki, ha nem maga ássa fel, tömöríti és koposztálja a kis földjét. Aki az ültetést másra bízza - szerintem az is élhet nyugodtan tovább e Földön :) - talán tényleg nem akar közeli kapcsolatot a kertjével, de ez is csak annyira biztos, minthogy a diétás kólában tényleg nincs cukor.

KI kell választani valamit - csak egyet, egy ágyást, egy kis szegletet - ahol minden pontosan ugyanúgy történik, ahogy az nekünk minden szempontból a legjobb. Hogy amikor ránézzünk, tudjuk azt az alapigazságot, hogy a kert van értünk, nem pedig mi a kertért!

Én idén a veteményes kialakításával lustizom, nem én ásom fel, és palántázni fogok, bármennyire is szeretem a föld illatát, és a növekvő magoncok figyelését. Ennek okán rém nyugodtan szemlélem ezt a szegletet, mint a kertem egy ígéteres csücskét, és tudom, ráérek még picit.