Egész nyáron (már tavaly is) hetete állítgatom az öntözőrendszer működését. Nem mindig a gyepfelületet érintő kör szabályozásán tekeregtem, az ágyásokba telepített csöpögtető öntözési idején is sokat vaciláltam. Jeleztek a levelek, fonnyadtak-e, vagy nem, potyogtak-e vagy nem, végül megtaláltam a megfelelő mértéket.

Na de a gyep! Ha gomba volt, kevesebbet locsoltam, de nemcsak a perceket csökkentettem, hanem reggeli locsolást állítottam be, hogy napközben teljesen elpárologjon a nedvesség a fűszálak töve körül, ne legyen már olyan jó a táptalaj a kalapos kiskirályoknak.

A néhány különösen forró napon viszont éppenhogy este kellett öntözni, az éj hűvösén picit feltöltődött a fű párával, nedvességgel. Sajnos ezen a nyáron nem volt olyan kitartó meleg, hogy reggeli-esti pár perces öntözés kellett volna.

Az esős időszakokban az esőérzékelőnek hála nem volt gond az öntözésre, most pedig visszaálltunk a reggeli normál üzemmódra.

A fűnyírás ritmusát is alakítja az időjárás. A hosszúra nőtt füvet én alapból nem szeretem, azonnal rendezetlen benyomást kelt, igaz, nálunk sem golfpálya a gyepfelület. A szálmagasság függ tehát az esztétikai kívánalmainktól, a gombák fel-feltűnésétől, és a fűnyírási kedvtől... Mindig (kézi) szegélynyíróval kezdek (hinta, homokozó környéke, terasz lábazata), mert a levágott szálakat utóbb a fűnyíró beszipkázza, míg ha fordítva csinálnám, a szépen nyírt felületemen ott hevernének a fűszál-kazlak.

A hangyák által átfestett gyepfelületre pedig kis extra műtrágyát szórtam, várom a hatást.

Ja, amúgy élnek még Atom Antiék, de már nem undi mennyiségben futkorásznak az ágyásszegélyeken. Hogy végül a Biokill segített-e? Hát lehet hogy nem, csak a rendkívül sok eső...

Kép

Azonnal tudtam azonosulni az elképzeléssel, miszerint kertszoba kell. Kell, mint a desszert ebéd után, mint a bonbon egy öltönyös férfitől, mint a csipkével szegett ágynemű a hétvégi házba és mint egy forró tengerparti kaland emléke ifjú éveinkből. Mindegyik nélkül le lehet élni egy egész életet egész nyugodtan, de milyen jó ha jut belőlük!

Az elmúlt napokban azon töprengtem, hogy tök jó, hogy van egy kis faházunk, ami ugye a kertben szükséges eszközöket hivatott tárolni, de lassan kiszorulok belőle. Nyáron még csak-csak elférünk, de késő ősszel itt kérnek szállást a biciklik, sőt a férjem robogója is. Ezek nyáron a bejárat környékét teszik alkalmatlanná "A stílusos bejárat" kialakítására. Néha még a kuka is beúszik a képbe ha erős csapadékozás van, olyankor behúzzuk tető alá a bejárati ajtótól kb. fél méternyire. Hm. Kafa.

A gyerekek amúgy a faházban is tarolnak. Kismotorok, rollerek, medence, homokozójáték, labdák, játék kertész-eszközök - ez mind az ő számlájukra írható.

Augusztus közepe felé elvileg le kellene állni fokozatosan a tápoldatozással, már ami a virágzó növényeket, kölönösen az egynyáriakat illeti. Tekintettel ugyanakkor az elmúlt hetek nagy esőzéseire, szerintem ez nagy hiba lenne. Növényeink rendkívül sok vizet kaptak, de az eső kimosta a földjükből a tápanyagok jó részét. Ráadásul meghosszabbíthatjuk egy picit a hagyományosan nyári látványt, hiszen még az enyhe októberi napokban is gyönyörködhetünk az erőteljes virágzásban.

Kertünk többi lakója is érdemel némi extra törődést, az örökzöldek is nagyon hálásak a tápanyagutánpótlásért, azonnal sok pici világoszöld hajtást növesztenek, de ezekről többnyire elterelik a figyelmet a színpompás szem elé tolakodók.

Nagyon fontos, hogy a gyep is kapjon idén még egy adag műtrágyát, ne így engedjük az őszi pihenőidőszakba - kimerülten, éhesen. Ennek káros hatásával lehet hogy csak tavasszal szembesülnénk, amikor nem lenne mit újraéleszteni a szellőztetés, trágyázás során.

Nem friss felfedezés, hogy folyékony tápanyag sokféle van. Nem csupán gyártók szerint, hanem növények szerint is. Sosem lepődtem meg a kategóriákon, évek óta használom szinte mindegyiket, általában más-más gyártóét. Tesztelek is, meg... fogalmam sincs sokszor, hogy otthon milyen van, és képtelen lennék találomra ugyanolyat venni.

Friss felfedezés (számomra), hogy főfőkedvenc egynyárimra is gondoltak speciális tápoldat gyártásával. Hogy tudtam eddig enélkül élni és növényt nevelni? Jövőre KELL!

A kép forrása

Amikor először szerzek tudomást valamiről, azt többnyire óriási lelkesedéssel fogadom. Zsilliárdokért vásárolok hozzá szükséges dogokat, utána egyszer csinálom, majd fél év elteltével eladok, elajándékozok mindent.

A Holdnaptár szerinti kertészkedéshez szerencsére nem kellenek drága kellékek, csak türelem és következetesség - hát maradjunk abban, hogy én törekszem tényleg mindkettőre, sikerek csak mérsékelten - úgyhogy anno elhatároztam magam.

Első programpontként kiakadtam, hogy zöldségeket kell aznap palántáznom, holott ez egyáltalán nem állt szándékomban. Másodjára pedig azon, hogy a tervezett tevékenységre 12 napot kell várnom, ami túlbuzgó tenni akarásomban egy teljes évszázadnak tűnt. A harmadik programpont érdeklődés hiányában elmaradt...

Én felsültem ezzel, pedig nagyon érdekes az egésznek a háttere, eszmeisége, múltja. Ahogy cikkekben, posztokban olvasok a lenyűgöző próbálkozásokról, nem győzök irigykedni a bőséges termésre, a színes virágkavalkádra, az erőre, elszántságra - és egy teljesen másfajta idegrendszerre.

Ma speciel gyümölcsökkel kellene foglaltoskodni, oltóanyagot készíteni a bővebb termés érdekében. Talán a felét kipipálhatom majd. Ha a második kávém után tíz perccel is ilyen szokatlan szélcsend lesz itt nálunk mint most, megmentem a kis körtefámat a körterozsdától. Permetezésre fel!