Azt értem, ha a tavasz közepén jön néhány igazi fagyos nap, és ami addig kihajtott, az viszlátot kiált a kerttulajdonosnak, mert köszi, de nem a tundrára csomagolt bőröndöt.
Azt is értem, ha a fagyérzékeny növény nem kamuzik, és tényleg érzékeny a fagyra, tehát összecsoffad és okozza a lelkifurcsit, miért is nem gondoltunk rá, hogy mielőbb menedéket találjunk neki.
Azt is értem, hogy ha egy növény ellenállóképessége bármilyen okból csökken, akkor is képes fagykárokat elszenvedni, ha amúgy fagyállóbb, mint az ablakmosó.
De ha mindent értek, miért is olyan nehéz tudomásul venni az újabb és újabb áldozatokat?
Legyengült immunrendszerrel ugyebár mi is összeszedjük az emeleti oviscsoportok összes bacilusát és vírusát is, nemcsak a saját gyerek saját közösségéből valókat. És ha a számlázáson tüsszent valaki, a sales-esek is orrot fújnak tíz percen belül megfelelő vitaminozottság hiányában. Szóval kedves Kreatívkertész-társak, C-vitaminra fel, hozzuk ki magunkból a legtöbbet, hiszen még "munka vár a kertben, amíg egy fát ültetek.." (Ákos).
A növények immunrendszere a szokásos hármas (fény, tápanyag, víz) megfelelő biztosítása mellett most leginkább úgy erősíthető, hogy megfelelő talajtakarást készítünk nekik. Ötletek holnap!
