Szombaton szülinapi zsúr lesz nálunk. Most is, miközben írom a bolgot, egyik felem folyamatosan próbálja elérni a Jóistent egy képzeletbeli telefonon az időjárás ügyében, de sajnos általában foglalt, marad a hit, remény, és szeretet - már ha nem túl profán ez így. A másik felem azon mesterkedik (szerencsére az alapvető életfunkciókat a harmadik felem látja el), hogy kevés, de stílusos kerti dekorációval is fokozzam az egyébként borítékolhatóan jó hangulatot.

Van még szerintem ez a típus, mint én, hogy ha valami egész mást kéne csinálni, mint amit éppen kell, na abban szuperpenge lennék, és mérnemmérnemmérnem azt kell, pedig annyi ötletem lenne. Na így van ez most is, hogy szerintem a fiam 6., júliusi szülinapjára a dekoráció sokkal szebb lehetne, ha nem 6 éves lenne, hanem sokkal több, esetleg kevesebb, ha nem fiú lenne, hanem lány, és/vagy nem júliusban, hanem ősszel lenne a szülinapja. Namármost felmerül a kérdés, hogy ha ez így mind igaz lenne, ki a rák akarna neki most bulit szervezni?!

Az alábbi képeket tehát jóóóól megnézegettem, nyálamat technikai okokból rájuk nem csorgattam, és most ki kell találom valami egész mást szombatig. Természetesen beszámolok majd az eredményről. Addig is nézegessünk, nézegessünk szorgosan!

Forrás

Hahahahaha. Kertben plasztikcica???? Devandevandevan!!! És kérném ezeket mind. És nemcsak Pettikémnek... Sorrend mind1! :)

Források: amazon.com, babaszoba.hu, blog.gardenerd.com

Hát mindig van miért újranézni! Ennyi év tapasztalattal is tudott újat mondani az első rész, ami arra a borzasztó egyszerű igazságra világít rá, hogy egy növénynek tápanyagdús talajra, elegendő mennyiségű vízre és fényre van szüksége. Ennél picit hosszabb a műsor, és nem, nem döguncsi, mert el lehet pl. lamentálgatni azon, mi az elegendő és megfelelő.

A kertem alapvetően napos, kevés árnyékos, inkább csak félárnyékos hely van. Erre a talpalatnyi kis részre ültettem anno az árnyékliliomjaimat, amiket még a teraszról hoztam, melynek hűs sarkában évről évre virultak ezek a növények. Hamar látszott, itt nem lesz olyan jó dolguk, de mivel nem tudtam, árnyékot csinálok nekik (magas növényt ültetek melléjük), vagy kitelepítem őket valahova, nem foglalkoztam velük, csak reméltem a legjobbakat.

Az ilyesmi mindig jól meg is látszik, és amit nem a túl sok fény, azt a csigák végezték el, ráadásul jött nemrégiben az a pár forró nap, szinte haldokoltak.

A talajunk homokos, szárad is könnyen, no meg a tápanyagot sem tartja meg túl sokáig, ez sem tett jót. Megvártam, míg pár fokkal csökken a hő, és megalapítottam a HostaMentők Alapítványt (1 tag=én). Gyorsan kellett cselekedni, dézsa, komposzt, víz, aztán iszkiri a faház tövébe.

Már megvan a helyük, egy babérbokor kerül majd nagy agyagedénybe, mert annak meg mint húszévesnek egy ötszázas, kb. annyira elég az őt érő napfény, és akkor mindenkinek jó lesz! Ezzel viszont várok őszig, a mediterrán terasz úgyis jövő évi projekt nálunk. A kertész már csak ilyen, mindent akar. Napon árnyékos növényt, mint egyenes hajúak a göndört, mint feketék a szőkét. Ez van, szeretem a régóta nevelgetett kis Hostáimat.

A menta mint haszonnövény nálunk elsők között lett elültetve - ismerve fogyasztási szokásaimat. Ugyanis van az az ember, aki ha beül egy étterembe, másfél órán át lapozgatja az étlapot, kifaggatja a pincért, hogy a brno-i éticsiga francia vajban alig párolva éppen mennyire friss, és egész pontosan hány éves korában vágták le a marhát a provance-i bundában sült töltött húsgombóchoz, aztán rendel egy borjúbécsit hasábkrumplival.

Én ugyanígy vagyok a mojitoval. Annyiféle koktélon gondolkodtam már, meg a szexen is on the beach :)), aztán mindig ennél maradok, bár sehol nem olyan édes, mint nekem otthon, a másfél adag cukorszirup okán.

A receptem innen-onnan összeszőtt praktikák szerint alakult. 3-4 pohár koktélhoz így készülj elő.

Cukorszirupot kell készíteni, 2 dl vízhez 20 dkg cukrot kell keverni. Elsőre brutális aztán ahogy lassan feloldódik, már nem ijesztő a folyadék.

Ha ez kész, játszhatsz egy kis McDonald's-ost, tömd meg a poharakat jéggel, aztán dugj a jégkockák közé pár mentalevelet és limeszeletet.

Az eredeti javaslat szerint a pohár harmadáig önts cukorszirupot, én a feléig szoktam. És minden pohárba facsarj bele egy lime-ot.

Aztán öntsd fel szénsavas - ízfokozásképpen ízesített - ásványvízzel.

Azért hagyj helyet a rumnak is! Csak érzéssel...

Végül limekarika, mentalevél dísznek, 2 fekete szívószál, és kortyolhatod!

Egészségedre!!!! Megjegyeznék csupán annyit, hogy 1 liter vízből 1 kg cukorral szoktam nekiállni a szirupnak... :))

Megjelent több kertész-blogban is, hogy létezik kertészblogok virágnapja. Ezt mindig márciusi, vagy novemberi bejegyzésekben olvastam, de gyanús, hogy esetleg minden hónap 15. napja az. A blogokban ilyenkor mindig saját virágról kell képet hozni, és csodálni a blogtársak nyilvánvalóan sokkal szebb virágait. Hát mindenesetre én így választottam ki a mai nap főszereplőjét, mely egyben tökéletes naiva egy tökéletes való világban.

Az árvácska. Olyan kis ártatlan, kis szerény, szép foltocska a zöld ágyásaim szélén-alján itt-ott megbújva. És keveset kér, viszont sokat ad. Ontja a virágokat, láthatóan hálás a tápanyagért, vízért. És rengeteg színben létezik. Régen nem szerettem, teraszon nem tartottam, itt a kertben kedveltem meg.

A neve fura. Szomorú, ráadásul nem túl találó, sosem látni belőle egyetlen példányt. Amit mostanában megtudtam róla, hogy bizonyos fajtái a hőségben feldobják a gyökereiket, míg mások kaktuszokat megszégyenítő módon viselik a forróságot. Ők biztos rendesen szedték az árvácska-vitamint! Akárhogy is, jó rájuk nézni nap mint nap. Ezekkel a képekkel kívánok kellemes hétvégét!